Aki szépen énekel… A liturgikus zenéről

A szentmisében felcsendülő éneknek – mint korábbi írásokban már olvashattuk – egy hármas követelményrendszernek kell megfelelnie: legyen szent, egyetemes és művészi. Azt is tudjuk, hogy e három kritérium legtökéletesebben a gregorián zenében található meg, melynek előadásmódját sok évszázadokon át a latin nyelv jellemezte. A II. Vatikáni Zsinat szellemében írt Éneklő Egyház rengeteg gregorián dallamot tartalmaz, melyhez népnyelvű, vagyis magyar szöveget társít (pl. a szentek himnuszai), mivel a szentmise bemutatása is a nép nyelvén történik.

Emellett megjelennek a népénekek is, melyek 1-1 népcsoport saját énekei, s amelyeknek dallamvilága és szövegei a múlt nyomait őrzik. A magyar népénekek kialakulásánál nagy szerepet játszott a gregorián zene és az európai- illetve magyar népzene is (ez utóbbira példa: Győzhetetlen, én Kőszálom [H 145.]). Itt jegyezném meg, hogy a magyar és a német népénekeknek nem sok közös kapcsolódási pontjuk van, ámbár a latin nyelvű gregorián énekek között többet is lehet találni, melyeket mindkét nép buzgón énekel (vö.: ÉE 411 ill. Gotteslob 401.).

A liturgiában megjelenő énekek következő csoportja a gitáros dalok. Joggal kérdezhetnénk, hogy egyáltalán mi helyük van a szentmisében, amikor Dicsőség helyett „Tied a dicsőség”-et éneklünk (melynek az előírt nagy doxológiához semmi köze nincs), amikor az olvasmányközi zsoltárok helyett valamilyen gitáros ének csendül fel, de a „széles, kacagó jókedvében táncra perdül a lélek” sem kimondottan a szentmisébe illeszthető szöveg. Éppen ezért nagyon meg kell válogatni, hogy a gitáros dalok közül – melyek egy része kimondottan csak tábortűz mellé, avagy hittanórákra alkalmas – mit éneklünk a legszentebb liturgiában.

És mégis: a gitáros zene mintegy fél évszázados múltja azt mutatja, hogy e zenei irányzatnak igenis van helye a liturgiában, és szerves része az új evangelizációnak. A hagyományos szövegek nem mindenkihez állnak közel. Egy frissen megtért keresztény nem az „Imádlak, nagy Istenség” kezdetű népéneket fogja először magáénak érezni, hanem az „Uram, tehozzád futok, élő vízre szomjazom” szövegű gitáros ének fogja jobban megérinteni a lelkét. Amennyiben odafigyelünk arra, amit éneklünk, úgy ima a gitáros ének is, ám a hozsannás ének is lehet csak ének és nem ima, ha nem törekszünk a szent szövegek átelmélkedésére. A lényeg
mindenképpen az imádkozáson van. A szívből énekelt és imádságos szövegek pedig kétszeres imát jelentenek, hisz sokkal felemelőbb egy énekelt Miatyánk a léleknek, mint ha csak elmondjuk.
Attól függetlenül, hogy a gitáros énektár nem kimondottan gazdag, nagyon sok szent szövegű éneket tartalmaz. Vannak hiányosságai, hibái, melyek miatt nem lehet a gregorián zenével egy lapon említeni, de ezek orvoslása folyamatos…