Emmausz kórus

Bemutatkozás

A biai egyházközség gitáros énekkara az Emmausz Kórus.

A zsinati dokumentumok a gregoriánon és a népénekeken kívül más műfajokat is említenek.
„A szent zene és ének többi fajtája, főleg a polifónia, a legkevésbé sincs kizárva az istentiszteletekből, csak feleljen meg mindenben a liturgikus cselekmény szellemének.”

A gitáros keresztény ének egy sokat vitatott műfaj. Egyesek szerint semmi keresnivalója a szent liturgiákon, mások pedig nyitott szívvel fogadják a gyakran igénytelen zenei motívumokat felvonultató énekeket, melyeket sokszor olyanok adnak elő, akik elenyésző vagy éppen semmilyen zenei- és liturgikus képzést nem kaptak.
A két véglet között azt látjuk, hogy ha törekszünk arra, hogy megfeleljünk a liturgikus előírásoknak, és hogy minél művészibb legyen, amit csinálunk, akkor a keresztény könnyűzene is alkalmas lehet arra, hogy megjelenjen a szent liturgián és Isten dicsőítésén túl a hívek lelki megszentelődését eredményezze. Ehhez természetesen szükség van még liturgikusabb énekekre, mert azt tudjuk, hogy a keresztény könnyűzene evangelizációs céllal jött létre, és ez mindmáig inkább erőssége, mint a liturgikus szolgálat.

A gitáros kórusban célunk az, hogy szolgálatunk a lehető legnagyobb mértékben megfeleljen a liturgikus előírásoknak és törekszünk a zenei igényességre is; mindez a többszólamúságban illetve változatos instrumentális előadásmódban tükröződik. Gitáron és zongorán kívül színesíti az énekeket alkalmanként fuvola és gordonka is.
Repertoárunkban szerepelnek gitáros misékre írt zsoltárok is, melyek hiánypótlóak a keresztény könnyűzenében, s ráadásul nem is helyettesíthetőek a szentmisében más műfajú énekkel.

A gitáros kórus próbái hétfő este 19 órakor kezdődnek a plébánián.

Jelenleg 12-en vagyunk a kórusban. Általában a hó első vasárnapjának fél 10-es miséin éneklünk, kivételt képez Advent és Nagyböjt, amikor is az örömvasárnapokon vannak a gitáros misék.

Végül a zsolozsmából vett, Szent Cecíliáról, a zenészek védőszentjéről szóló leírással zárnám a kórus bemutatását. Ezen szavakat jól eszünkbe kellene vésnünk – azt gondolom -, és kérni a Szentlelket, hogy mi is mindig érezzük, milyen jó szent énekekkel dicsőíteni Istent: 
„Cecília mennyei tűztől égett. Krisztus evangéliumát mindig keblén viselte, se éjjel, se nappal nem hagyott föl a mennyei beszélgetésekkel és dicséretekkel.”

Szalai Péter
kántor-karvezető

Egy kórustag tollából…

Minden elindulás nagyon nehéz a próbára – hétfő estére hulla az ember.

De minden próbán megtörténik a csoda, és ott már mindig nagyon jó, hulla fáradtan, sajgó testrészekkel is. Mert azt hiszem, a másokkal együtt éneklés során Isten által teremtett, valódi csodát élünk át.

A hangzatok hallatán néha eláll a lélegzetem: ezt TÉNYLEG MI EGYÜTT CSINÁLJUK? És tényleg együtt. Tényleg mi. Egyedül hiába próbálnám átélni, akármilyen tökéletesre is vinném a hangképzést. A hangzatokba Isten elrejtette annak a törvényét, hogy át kell élnünk, szükségünk van egymásra, közösségre.
És együtt vihetjük tovább ezt a csodát a templomba, a szentmisére, vagy bárhova.
Talán az egyik legörömtelibb szolgálat, ami létezik.

Edit